Mi kerül igazán sokba? Nem az AI, hanem a kivárás
Sok cégvezető vár arra, hogy az AI majd egyszer mindent megold. Közben a napi működés lassú, drága és manuális. A kérdés nem az, hogy jön‑e jobb technológia – hanem hogy mennyibe kerül addig a kivárás.
„Most még várunk a fejlesztéssel… hátha jövőre kijön egy AI, ami ezt az egészet megoldja.”
Az elmúlt időszakban ezt a mondatot meglepően sokszor halljuk ügyvezetőktől, CTO-któl és IT vezetőktől. Teljesen érthető gondolat: az AI látványosan fejlődik, minden héten jön egy új ígéret, és senki nem akar rossz lóra tenni.
Csakhogy van egy probléma, amiről ritkán beszélünk: a cég addig is működik. Vagy inkább: döcög.
A kivárás illúziója
Ha elromlik egy munkagép, egy autó vagy egy kritikus eszköz, nem dolgozunk vele fél évig félig működő állapotban csak azért, mert „jön majd egy jobb modell”. Megjavítjuk vagy lecseréljük arra, ami most elérhető.
Ha később megjelenik egy új verzió, attól az addig elvégzett munka nem vész el. Az eszköz nem válik hirtelen használhatatlanná, az eredmény megmarad.
Szoftverfejlesztésnél és AI-nál mégis gyakran más logika szerint döntünk. Mintha a várakozás nem kerülne semmibe.
Az AI-nál nincs menetrend
Egy autóipari vagy gyártástechnológiai fejlesztésnél nagyjából tudjuk, mikor jön az új modell, mit tud majd, és milyen problémát old meg.
Az AI világában ezzel szemben nagy a zaj. A gyakorlatban ez nálatok így csapódik le:
- hetente új eszközök és modellek jelennek meg, eltérő minőségben
- nem világos, hogy egy konkrét, egyedi céges problémára mikor lesz stabil megoldás
- sok ígéret soha nem jut el éles, üzembiztos állapotig
Mégis sok cég egy feltételezett jövőbeli „csodamegoldásra” vár olyan működési gondoknál, amelyek már ma is pénzt és időt égetnek.
Mit vesztesz a várakozással? – egy konkrét példa
Képzelj el egy 20–30 fős céget, ahol:
- az ajánlatkészítés, riportálás vagy az ügyfél-adminisztráció manuális
- 3–4 kolléga naponta 5-6 órát Excelben, e-mailekben és adat illetve fájl másolgatással tölt
Ez havonta nagyjából 300–480 munkaóra. Egy év alatt 3600–5760 óra. Ez nem elmélet, hanem rendszeresen látott valóság.
2026 januári átlagbérrel számolva ez évi 17.000.000 - 27.000.000 Ft felesleges költséget jelent.
Ha ezt egy egyszerű automatizáció vagy egy célzott egyedi fejlesztés akár csak 30%-kal csökkenti, az már az első évben:
- 5-8 millió forint közvetett költségmegtakarítást jelenthet
- kevesebb hibát és újramunkát
- felszabadított kapacitást valódi értékteremtő munkára, az egyre nehezebben megtalálható képzett munkaerő számára
És mindez attól függetlenül igaz, hogy jövőre lesz‑e „még jobb” AI.
Nem az a kérdés, hogy lesz-e jobb technológia
Lesz. Mindig.
A valódi kérdés inkább az: megengedheted-e magadnak, hogy addig rosszul működj?
Minden manuális lépés, lassú rendszer és kerülőmegoldás egy aktív döntés következménye. A kivárás nem semleges állapot, hanem folyamatos veszteség.
Reálisabb megközelítés: most fejlesztünk, később finomítunk
Azoknál a cégeknél, ahol ez jól működik, a gondolkodás jellemzően így néz ki:
- most megoldjuk a legégetőbb üzleti problémát, a jelenlegi legjobb megoldást használva
- már az első verzióval mérhető hasznot termelünk
- később, amikor indokolt, továbbfejlesztjük
Mi az MXC-nél a legtöbb projekt elején azt látjuk, hogy nem futurisztikus AI hiányzik, hanem stabil, jól működő alap. Olyan rendszerek, amelyek már ma leveszik a terhet az emberekről, és készen állnak arra, hogy később építsünk rájuk.
3 gondolat, amit érdemes hazavinni
- A kivárás is döntés, és általában pénzbe kerül.
- A fejlődés elkezdésére a legjobb idő tegnap volt. A második legjobb ma van.
- Az AI akkor működik jól, ha már van mire ráépíteni.
Ha nálatok is van egy folyamat, ami lassú, drága vagy túl manuális, akkor nagy eséllyel már ma is lehet rajta érdemben javítani.
Ha szeretnéd átlátni, hol van most a legnagyobb veszteség a kivárás miatt a te cégedben, beszéljünk róla egy rövid, kötelezettségmentes konzultáción.
